Egy ideje már érdekelnek a fák a lakótelepen. Furcsa ebben a szűrke, betonkörnyezetben már a létezésük is. Megjelenésük is annyira más mint amikor a szabadban vagy egy parkban találkozunk velük. Egyrészt látszik hogy nem érzik jól magukat, hogy urbánus szabályokat kell betartaniuk. Ha nem arra nőnek amerre mondták nekik, hát jön a fűrész. Gyökereiket feszíti a járda és hajtásaikat évről-évre levágják a településrendezési terv vagy a kresz által meghatározott szint alatt. Megjelenésük szabályozott és letisztult. Olyan árnyékaik vannak, milyennel csak itt találkozhatunk. A természetben nincsenek függőleges falak, síma flaszter és éjjelente színes fények. Bezzeg a városban. Az ágak kígyózó a árnyai járdáról felkúsznak a falakra, autókra, bekúsznak az ablakon, majd újra lecsusszannak az úttestre, hogy széles folyóként hömölyöghessenek vissza a gyér gyepen keresztül haza, a fatörzshöz.
Kicsit sokat szóltam, inkább átváltok most a képek nyelvére, mert úgy talán érthetőbb vagyok.
